Nem volt szerencsém sokat látni őt, de mit tudok róla, az tiszteletet ébreszt. Jó ember volt, kit mindenki szeretett s mégis oly gyorsan tovaillan, tova egy másik világba. Egy esős este, egy pillanat és az utolsó mosoly, mely pillanatok alatt az arcára fagyott s nem volt tovább. Néma döbbenet és csend, majd maró fájdalom. Neki többé nem fájt, de az űr mit itt hagyott azóta is tátong. Lassan tíz éve már, hogy távoztál: Miklós! - Őszinte tisztelőd Őszi Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése