Pár nappal ezelőtt papám, Őszi József egyik szekrényében kutakodtam és kezembe került egy régi fekete-fehér fénykép, melyen egy focicsapat szerepelt. A képet gyorsan végigvizslatva annyit tudtam megállapítani, hogy keresztapám Őszi László szerepel rajta, tehát minden bizonnyal egy régi Somogyszili csapatképre bukkantam. Egyből arra gondoltam, hogy kiderítem kik is szerepelnek a sárguló fotón, milyen csapat is volt ez, s fűződik-e hozzá valamilyen érdekes történet.
A képet
faterom e-mailben továbbította Lesz Gyulának, aki egykoron Somogyszil
lakója, az iskola igazgatója volt, illetve ő is szerepel a képen, mint a csapat
tagja. Reméltük a kép rengeteg emléket elevenít fel és megtudhatjuk, mi is
történt azokban az időben.
A válasz
megérkezett így tollat ragadtam, hogy közzé tehessem a csapat történetét.
A kép 1970. július végén, Kaposváron a régi Dózsa pályán
készült, - ma a Rendőr főkapitányság
található a helyén, a Szent Imre utcában. A képen az akkori Somogyszili
ifjúsági csapat látható.
A csapat tagjai:
Álló sor:
Kocsis Gyula a csapat edzője, Gazsi Ferenc, Giener László, Lesz Gyula, Vajda
János, Őszi László, Tóth László, Szili István, Decsi József
Guggoló
sor: Jászkai János, Hegedűs Gyula, Harangozó László, Targos Ferenc, Godina
József.
Az ifjúsági
csapat ebben az évben részt vett egy kupasorozatban, melyet a Somogy Megyei
Labdarúgó Szövetség hirdetett meg „Felszabadulás Kupa” néven, a Kaposvári járás
ifjúsági csapatai számára. Több fordulós kupasorozat volt ez, melyet nyáron
játszottak vasárnaponként, ahol a csapat
egyre csak menetelt, míg nem a döntőben találták magukat. Az ellenfél Kadarkút
ifjúsági csapata volt, mely két osztállyal feljebb játszott, így a mérkőzés
abszolút favoritjai voltak. A döntőt a Dózsa pályán játszották, mely óriási meglepetést
hozott, mivel Gazsi László, Őszi László és Jászkai János góljaival Somogyszil
csapata hódította el a serleget 3-0 győzelemmel.
Nagy szó,
hogy a mérkőzést követően Targos Ferenc kapust és Gazsi Ferenc balszélsőt
meghívták a megyei ifi válogatottba.
Ám a
döntőbe jutás elég kalandos módon zajlott. A " felszabadulás 25.
évfordulója" emlékére Szpartakiádot rendeztek, ahol a falusi sportoló
fiatalok járásonként atlétikai versenyeken vehettek részt, magasugrás,
távolugrás, gránáthajítás, súlylökés, és különböző futószámokban.
A versenyt
egyik vasárnap délelőtt a Dózsa pályán rendezték és az egész focicsapat részt
vett rajta.
A fiúk
több aranyérmet szereztek, ámde délután Somogygesztiben játszották a
Felszabadulás Kupa elődöntőjét. A csapat gyorsan IFA teherautóra pattant, hogy
a platón utazva hamar Gesztibe érjenek.
A bökkenő
csak az volt, mikor Kaposvár határában az IFA lerobbant. Nem tudtak mit tenni
az utat gyalog voltak kénytelenek megjárni (30km). A fiúk egész délelőtt
atletizáltak majd pedig 30 km gyalogtúra után még várt rájuk egy kőkemény
elődöntő mérkőzés. A fáradság és a kalandos út ellenére nyertek és döntőbe
jutottak, melyet, - mint ismeretes - megnyertek.
Ám nem ez
volt az első diadala a srácoknak, másfél hónappal korábban az Ifjúsági Kupát is
megszerezte ugyan ez a csapat. Az ellenfél nem más volt, mint a Kaposvári
Rákóczi ifi csapata, melyet oda visszavágós párharcban, kapott gól nélkül
sikerült megverniük a Kocsis tanítványoknak, 1-0, illetve 2-0 arányban.
Sajnos
ezekre az időkre már nem emlékezhet az egykori csapat valamennyi tagja, öten már
nem élnek a képen látható szereplők közül.
Ennyit
sikerült kiderítenem erről a képről.
Remélem az
ifjú nemzedék számára egy olyan történetet sikerült elmesélni melyről nem is
tudtak nem is hallottak még. Valamit remélem sokakban emlékeket ébresztettem
fel eme kis írással.
Ha
valakinek lenne, még története a csapatról az keressen, fel az osziadam91@gmail.com
címen illetve szívesen fogadok másik képeket és történeteket bármely
időszakból.
Szerző: Őszi Ádám
Szerző: Őszi Ádám
A 70-es évek elejének Somogyszili Aranycsapata |
Egy ilyen lyukacsos polóért, hely, mit nem adnék !!
VálaszTörléskirázott a hideg olvasás közben, nem egyszer!!
VálaszTörlésHello Kőszegi Dodi :) Mókás vagy linke vagy? miért rázott ki a hideg?
VálaszTörlésBátyám visszaemlékezése szerint, a serleg egy asztalon volt...ahogy a Rákóczisok vonultak el előtte, az egyik tréfásan megjegyezte, hogy ő akkor ezt most már el is vinné...."hát nem úgy lett". Ő a bal felső kapufa mellé vágta be a gólt.
VálaszTörlésDecsi Lajos úgy emlékszik, hogy a Szili Pityu - álló sor, nekünk jobbról a második - végig cselezte a pályát, még a kapust is, a gólvonalon megállította a labdát és hátraordított az öreg Kocsisnak (az edző, de akkor még nem öreg), hogy berúgja-e? Az állítólag idegességében fejest ugrott valami salak kupacba...
Amikor a cselezős részt mesélte Lajos, többen felhördültek a Luca széke kocsmában, de a mesélő állítja, hogy úgy volt, ő a saját szemével látta.