2012. május 9., szerda

Interjú Simonfalvi Gáborral, a Pécs labdarúgójával



Pályafutás, tervek, kedvencek

Mióta focizol, mi vitt rá, hogy ezt a sportágat válasszad?
Négy éves korom óta focizom a bátyám hatására, mert ő is focizott, én pedig mindig utánoztam. Szervezett keretek között hét éves koromtól rúgom a bőrt, igazolt labdarúgó pedig tizenkét évesen lettem. Profi sportoló tizenkilenc éves korom óta vagyok. A célom az idő előrehaladásával mindig változott, először én akartam lenni a világ legjobbja, később, csak simán világsztár akartam lenni, utána, európai szinten elismert focista, manapság pedig csak annyi, hogy egy jó NB I-es játékos legyek. Szóval mindig ez mozgatott.

Hogyan ívelt felfelé a karriered, milyen csapatokat, utat jártál be idáig?
Pályafutásom kezdetén, Pacsán fociztam, onnan a ZTE serdülő csapatába igazoltak le. Tizenkilenc évesen kaptam a klubnál egy öt éves profi szerződést, de másfél év múlva az én kérésemre az NB II-es Pécshez igazoltam kölcsönbe fél évre, majd 2008 nyarától pedig 4 éves szerződést kötöttem a PMFC-vel. 2011 februárjában, mivel kevés játéklehetőséget kaptam volna az NB II-es csapattól kölcsönvett fél évre az NB I-es Zalaegerszeg csapata. Onnan visszavett a Pécs és 2011 óta ismét ott focizom.

Melyik a posztod és hol vagy még bevethető azon kívül?
Kezdetben támadó voltam, jobb lábasként főként jobb oldalon, de gyakran baloldalon is játszottam. Pécsen lettem jobb oldali védő, mert Nagy Tamás (aki most a Fradi másodedzője), volt az edzőm Zalaegerszegen és Pécsen is, és mindig azt mondta, hogy belőlem remek támadó szellemű jobb oldali védőt lehetne faragni. Bevethetőséget tekintve játszottam már a kapus poszt kivételével minden poszton, itt szó szerint a jobb oldali védőtől kezdve bal oldali csatárig mindenütt. De személy szerint a jobb oldali védő feladatát szeretem a legjobban.

Melyik volt pályafutásod legemlékezetesebb pillanata?
Sok szép emlékem van, igazából nem tudok rangsorolni:
- Az összes utánpótlás válogatott meccsem, és az ott szerzett egy gólom
- Első NB I-es meccsem
- Első NB I-es gólom
- UEFA mérkőzés a Rubin Kazany ellen Oroszországban
Sok gyönyörű emlékem van és mind más miatt kedves, de eddig még egy sem volt, amire azt tudnám mondani, hogy az a legemlékezetesebb.


Mik a jövőbeli terveid?
Mivel most életemben először lejár a szerződésem, elég kiszámíthatatlan a jövőm. Viszonylag jó szezonom van, vagy lassan már úgy fogalmazhatok, hogy vagyok túl, így számítok rá, hogy lesznek érdeklődőim a nyáron. Személy szerint várok rá, hogy Pécsen ajánlanak-e új szerződést, mert ez eddig nem történt meg. A tervem az, hogy stabil NB I-es játékos legyek. A legnagyobb álmom viszont, hogy életemben egyszer pályára léphessek címeres mezben. Engem az sem érdekelne, ha csak 3 mp-re, de nekem gyerekkorom óta ez a célom, és ezért dolgozom.

Mostanság nem megy a Pécsnek, miben látod ennek okát?
Ez belügy, melyről nem szeretnék beszélni. 

Ki a példaképed és miért ő az?
Régebben Roberto Baggio volt, mert imádtam nézni, ahogyan játszik, szerettem a pályán mutatott mentalitását. Ő a legnagyobb kedvencem. Példaképnek nem említeném őt sem, mert a példaképet próbálja az ember utánozni, én viszont a saját "anyagomból" próbálom kihozni a maximumot. Az olyan játékosokat szeretem, akik nem alibiznek sem meccsen, sem edzésen, nem hagynak ki mondvacsinált okokkal gyakorlásokat, nem szájhősök és igazi modern kori gladiátorok. Ilyen szempontból kicsit az elmebetegeket is szeretem, mint például Vinnie Jones, Paul Gascoigne, Di Canio, vagy éppen a pécsi Lantos Levente. Klubhűsége miatt és a fent említettek miatt pedig egyik örök kedvencem Kocsárdi Gergő.

Melyik a kedvenc bajnokságod, illetve a kedvenc csapatod?
Kedvenc bajnokságom a magyar, mert csak azt követem részletesen, de a nevesebb bajnokságokkal is képben vagyogatok. Kedvenc csapatom mindig az, akivel aktuálisan a Manager-játékban vagyok, vagyis most éppen a Szpartak Moszkva. A viccet félre téve, örök kedvenc a 2000-es évek eleji S.S. Lazio-ja.

Gondolom, mint focista várod az EB-t. Mit gondolsz ki lesz a győztes?
Várom persze. Szurkolni az íreknek fogok. Talán még ott játszik a legkevesebb honosított játékos. Gyűlölöm az olyan válogatottakat, ahol honosítottak tömkelege játszik, és gyökereiben köze nincs az adott ország válogatottjához. Válaszolva a kérdésre, vagy Spanyolország, vagy Németország nyer, de én az Íreknek fogok szurkolni.

Szerző: Őszi Ádám

Rémület és széthúzás az ifi meccsen

Hétvégén Somogyszil fogadta Hetes csapatát a bajnokságban és már az ifjúsági mérkőzés is bőven hozott  izgalmakat. Sajnos az ifinek mostanság nem nagyon megy, várat magára a jó eredmény egy ideje és most sem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, ugyanis a hetesi ifi második a tabellán. Sérülésem miatt végre külső szemmel láthattam játszani a srácokat.

A fentibb tények ellenére mi kezdtük jobban a találkozót és sorra alakítottuk ki helyzeteinket, az ellenfél pedig kósza kontrákat vezényelt. Kapufáig, majd pedig gólig is eljutottunk, mindkét esetben Koskócki Ferenc (Kosi) tornáztatta a kapust. Ezzel a találattal megvolt a vezetés ám, még nagyon sok volt hátra. Ekkor megdöbbentő eset történt, ugyanis a vendégek jobb védője összeesett a pályán. Az edző és a bíró egyaránt oda sietett, a srác pedig annyit mondott, hogy szúr a szíve. Rögtön mentőt hívtak, szívroham gyanújával.  A kiérkezés 30 percig tartott (!) de végül ott és akkor nem lett nagy probléma, bevitték a srácot kivizsgálásra. Sajnos azóta nincs hírünk róla de bízunk benne, hogy jól van.

A Hetesiek ezt követően tíz emberrel játszatok, mivel cseréjük nem volt, ám átvették a játék irányítását. Nem is tudom talán megdöbbentünk, lefagytunk a történtek miatt. Érdekesen hamar vége lett az első játékrésznek, miután  a sporttárs a 42. percben lefújta az első félidőt, úgy, hogy ráadásul tíz percet állt a játék a történtek miatt.
A második félidő sajnos nem rólunk szólt, mivel Hetes előbb szépített, majd pedig a győztes találatot is megszerezte. A csapat a második játékrészben szétesett, a középpálya nem tolódott vissza védekezni és meg is lett az eredménye... 
A végén még Kosi kiegyenlíthetett volna, ha az a volna ott nem lett volna...


"Nem rossz ez a csapat, csak meg kell tanulni kommunikálni a pályán és csapatként együtt működni, ha ez megvan akkor az eredmények is jönni fognak szépen sorban." - Egy szurkoló

Hétvégén irány Kisbárapáti és a cél mi más mint a három pont megszerzése

Szerző: Őszi Ádám

Botrány Romániában a ma esti Európa Liga döntő előtt


A botrány tegnap este tört ki a Román bajnokság 31. fordulójának csúcsrangadóján, a kolozsvári derbin. Az Universitatea fogadta a bajnokesélyes CFR csapatát. A két szurkolótábor nem egymás szeretettéről híres, ám a probléma ezúttal nem velük volt. Az első fél óra derekán a sporttárs megítélt egy büntetőt, mely a felvételek alapján sem volt az, ugyanis a CFR labdarúgója egy jó nagy luftot követően zuhant a földre. A tizenegyest a csapatkapitány Cadú értékesítette és ezt követően elszabadult a pokol, ugyanis gólörömében kifutott az Univer ultrák elé, bemutatott, majd pedig megcsókolta a CFR címert mezén. Dühe abból fakadhatott, hogy a büntető elvégzése előtt több lézer szegeződött az arcára a kapu mögüli ultráktól.

Eközben már az Univer kapusánál Bornescunál sem „voltak otthon” előbb a kapufát rugdosta, majd pedig a kapu mögé futva leterítette az ellenfél csapatkapitányát. A balhé elindult, az ultrák széket, illetve mindenféle mozdítható tárgyat kezdtek el bedobálni. A két csapat egymásnak esett és hosszasan dulakodtak többszöri próbálkozásra sem sikerült szétválasztani őket. A játékvezető kiállította a két dulakodó félt (gólszerző, kapus).

A CFR edzője  ezt követően lehívta a pályáról csapatát, a bíró pedig félbeszakította a mérkőzést, ám az indulatok az öltözőben is folytatódtak, egy Univer melegítős ember vélhetően a stábból rátámadt Cadú-ra és ezzel ismét dulakodás alakult ki.



A két fél teljesen ellenkező álláspontot foglalt, mindkettejük szerint a másik fél a hibás a kialakult helyzetért. A Román szövetség vizsgálatot indít a mérkőzésen történtek miatt.

A tegnap esti cirkusz, botrány pont nem jött jókor, ugyanis ma este Európa Liga döntőt rendeznek a fővárosban, Bukarestben.

videó forrás: http://www.youtube.com/


Szerző: Őszi Ádám