Afrika kupa: Megvédte tavalyi bronzérmét a Keita vezette Mali együttes, Ghána ezúttal is elbukott!

Két bús csapat mérkőzését hozta a 29. Afrika kupa bronzmérkőzése, mely szakadó esőben került megrendezésre. A kérdés az volt, melyik edző tudja jobban összeszedni csapatát, elfeledtetni az elődöntőben elszenvedett kudarcot és a mai meccsre koncentrálni. Ha lehet így mondani a címvédő Mali együttese volt, ugyanis a Keita vezette csapat tavaly megnyerte a bronzmérkőzést. A nagy kérdés tehát az volt sikerül e a bronzvédés... 

Az első percekben Ghána tudatosan letámadott, ami látszólag megzavarta Mali csapatát, de nagy helyzet nem alakult ki és a szorítás is fokozatosan elmúlt. Az első komolyabb helyzetre ( korábban Gían kétszer, Keita egyszer már próbálkozott) a  15. percben Atsu előtt adódott, de gól nem lett, csak helyzet maradt a lehetőség. A találkozó roppant unalmasan zötykölődött, mikor a 21. percben a semmiből megszerezte a vezetést Mali válogatottja. Samassa érkezett remekül egy beadásra és szép mozdulattal csukafejest bemutatva vette be a Ghánai kaput (1-0).

A 24. percben Asamoah próbálkozott a túloldalon, azonban lövése csak oldalhálót talált. A bekapott gólt követően folyamatosan nőtt a nyomás a mali kapu előtt, de ez a fölény meddőnek bizonyult és többnyire gyenge próbálkozások kísérték. A 43. percben a semmiből meglehetett volna a második Mali gól, egy védelmi hibát követően Samassa került helyzetbe, a Ghánai kapus teljesen feleslegesen jött ki, ám a válla fölött elemelt labda a kapufán csattant, így maradt az egy gólos vezetés. A hajrát nagyon megnyomta Mali, a 45. percben Keita lövése tévesztett kaput nemsokkal, azonban gól nem született, így 0-1-el vonultak a felek az öltözőbe.

A második félidő remekül kezdődött Mali számára, egy bepasszolt labdára teljesen egyedül és üresen érkezett Keita a Barca korábbi játékosa és a kapuba passzolta a labdát, ezzel megduplázva csapata előnyét és óriási lépést téve a bronzérem felé (2-0). 

A következő percekben beszorult Mali, majd pedig a játékvezető tizenegyest ítélt kezezésért. Megjegyzendő, hogy a játékos keze a háta mögött volt, így jogtalan büntetőt kapott ismét Ghána csakúgy mint Burkina Faso ellen. A  végrehajtó a gólkirályi cím várományosa Wakaso volt, aki már hármat belőtt a tornán, most azonban csúnyán földurrantotta a labdát, így maradt a két gólos Mali előny. A játékvezetésről pedig annyit, továbbra is katasztrofális...

A 66. percben szabadrúgáshoz jutott Ghána, melyet Gyan végzett el remekül, azonban lövését Diakite fantasztikus bravúrral hárította. A túloldalon szintén rögzített helyzetből Keita próbálkozott az inkább ívelt, lecsapódó labda némi nehézséget okozott Daudanak aki kapu fölé paskolta a labdát. Váltották egymást a helyzetek, előbb a Mali kapu előtt volt keveredés, majd pedig a túloldalon Keita talált a hálóba, azonban a bíró anulálta a találatot les címszóval, hozzátéve jogosan. A 82. percben jött egy remek lövés K. Asamoah révén, mely utat talált a kapuba a kapust rendesen megtévesztve (2-1). Most hiányzott csak igazán a kihagyott tizenegyes, izgalmas végjáték elé néztünk. A 90. percben büntetőt próbált kiharcolni Ghána, azonban műesésért járt a sárga, megjegyzem jogosan. Mali már nem akart támadni, hosszú percek óta védekeztek, ám egy kontrát követően a korábban csereként beállt Diarra S. lőtt a kapuba és ezzel eldöntve a bronzérem sorsát véglegesen (3-1). Hármat harsant a sípszó, Mali megvédte tavalyi bronzérmét, Ghána negyedik helyen végzett a 29. Afrika kupán.

Mali - Ghána 3-1 (1-0)

Nelson Mandela Bay Stadion, Port Elizabeth

Vezette: Eric Otogo-Castane

Mali: Diakite – F. Diawara, Coulibaly A., Coulibaly S., Tamborua – Traore, Samassa (Diarra S. 78.), Traore K. M.,  Coulibaly O. – Keita, Diabate.

Ghána: Dauda – Boateng, Vorsah, Boye (Mensah 46.), Afful – Asante, Wakaso, Asamoah, Awal – Atsu (Adomah 70.), Asamoah Gyan (Clottey 75.).

Gólszerzők: Samassa (21.), Keita (47.) Diarra S. (90+2.) ill. Asamoah K. (82.)

Sárgalapok: Tamboura (46.) ill. Wakaso (25.), Vorsah (33.), Asante (90.)

Őszi Ádám

Dortmund-Hamburg: Elképesztő derbi, Rudnevs és Son volt a bajnok végzete a két pirosat hozó meccsen!

Óriási mérkőzést játszott egymással a Dortmund és a Hamburg együttese. A tabella második és kilencedik helyezett csapatának mérkőzése a tabellára ránézve nem tűnt túl nagy derbinek, ám igen csak forró hangulatú jó mérkőzés kerekedett, melyen a bajnoknak nem volt ellenszere Rudnevsre a ZTE egykori csatárára, illetve Son is két góllal kivette a részét a sikerből. 

A mérkőzés korai szakaszában megszerezte a vezetést a házigazda, egy védelmi megingást Lewandovski használt ki és lőtt a kapuba a 17. percben. Kiemelkedően jó iramú és lendületű volt a találkozó, melyen nem sokáig élvezhette a vezetést a Dortmund, ugyanis a középkezdést követő első  támadásból eredményesek voltak a vendégek, a gólszerző a korábbi ZTE támadó Rudnevs volt a 18. percben. 

A 26. percben egy újabb Hamburg találatnak örvendhetett a zsúfolt vendégszektor, a gólszerző Son volt és ezzel már a vendégek vezettek. Az ezt következő percekben igen paprikássá vált a hangulat, Lewandovski rúgta meg erősen elkésve ellenfelét, majd pedig kisebb dulakodás alakult ki a játéktéren. Van der Vaart rárontott a szabálytalanságot elkövető lengyelre és meglökte, majd pedig a dulakodás közepette a holland támadó huppant a földre egészen szép színészi alakítást nyújtva. A játék több percig állt, a játékvezetői hármas a pálya közepén tanácskozott, a döntés pedig Lewandovski kiállítása lett, majd pedig Van der Vaart a dortmundiak nagy elégedetlenségére csak sárgalapot kapott. A félidő hátralévő részében emberhátránya ellenére is jobban játszottak a hazaiak, de a piroslapot követő percekben látni lehetett a zavarodottságot. Az állás nem változott, így 1-2 állt a szünetben az eredményjelzőn.

Az első félidő remekre sikerül, kérdés volt, lehet-e tartani ezt az ütemet és eseménydús játékot. A válasz egyértelműen igen a  látottak alapján. A hazaiak több remek helyzetet dolgoztak ki, de a befejezés hiányzott, akár meg is fordíthatták volna a találkozót Sahinék. A 60. percben Reus lépett ki egy az egyben, Bruma próbálta szerelni, de a labdát nem találta így kiegyenlítődött a csapatok létszáma, Bruma reklamáció nélkül hagyta el a játékteret. Lélektanilag a legfontosabb pillanat volt a 62. perc, a kiállítást követően a semmiből talált be Rudnevs, ezzel pedig már kettővel mentek a vendégek. Rudnevs nem sokat mutatta magát a pályán, de amikor ott kellett lenni ott volt. Sok volt még vissza, sorra dolgozta ki a helyzeteket a Dortmund de hiába, a gól nem jött, nem úgy a másik oldalon a 89. percben. A második gól szerzője Son érkezett remekül egy lapos beadásra és becsúszva a hálóba kotorta a játékszert. Ezzel pedig kialakítva az 1-4-es végeredményt, mely óriási meglepetésnek számít, isten tudja mikor kapott ki a regnáló bajnok hazai pályán ennyire. Mezőnyben hiába voltak jobbak a hazaiak, ezt a játékot gólra játsszák, abból pedig ma a Hamburg szerzett többet...

Borussia Dortmund - Hamburger SV 1-4 (1-2)

Őszi Ádám

Kaposvári Rákóczi FC: a magyar Arsenal, avagy Prukner László az NB I. Arsene Wenger!

A cím hallatán sokan felkaphatják a fejüket, miről van szó? Nos, találtunk némi párhuzamot az Arsenal és a Kaposvár csapata között, illetve a két klub edzője Prukner László és Arsene Wenger közt. Nézzük miről is van szó. 

Kaposváron hosszú évek óta elsőosztályú klubot működtetnek, a csapat a 2004/2005-ös szezon óta az NB I tagja. A klub mondhatni a középmezőnybe tartozik, hol sikerül elcsípni egy jobb helyezést, de többnyire a középmezőny második felében tanyázik az együttes. A cél minden szezonban a kiesés elkerülése azaz a bennmaradás, hiszen nincsenek szponzorok, így pénze is kevés van a klubnak, mondhatni önfenntartó üzemmódban működik, erre térjünk vissza később.

Egy kis kitérőtől eltekintve a klubot mindvégig Prukner László irányította, vele jutott fel az együttes, a tréner szinte egész életét a klubnál töltötte. Míg ő kipróbálta magát másutt (FTC, ZTE) addig helyét Sisa Tibor vette át, a Tanár Úr hasonló tanári felfogásban irányította a csapatot, azonban távozott és a megüresedő helyet ismét Prukner László tölti be.

Kaposváron a pénztelenség arra kényszeríti a klubvezetést, hogy félévről-félévre megváljon legjobb játékosaitól. Kénszerűség ez, de inkább kifizetik játékosaikat, minthogy tartozzanak, így tehát a klub minden félévben a túlélésért küzd. 

Nos, a túloldalon Arsene Wenger nem küzd ily problémákkal és a csapat is rendszeresen az élmezőnybe tartozik, de esztendők óta nem nyernek semmit. Itt pedig elkezdhetjük vonni a párhuzamot a két csapat között. Sem az Arsenal, sem pedig a Kaposvár nem tudja megtartani kulcsembereit, így nem jön létre soha egy igazi kész csapat. Pedig ha sikerülne, állítom mindkét klub bajnokságot nyerne hazájában...

Gondoljunk az Arsenal esetére: Hol van most Cesc Fabregas, hol van most Robin Van Persie, hol van most Samir Nasri és még sorolhatnánk mind a City, Arsenalos légióját és a többieket...

Gondoljunk a Kaposvár esetére: Az UTE a Vidi és a DVSC azon klubok ahol van "pénz" persze honi szinten mérve elviszik a kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosokat, a Kaposvár pedig engedi, mert ha nem tenné, tönkre menne a klub, nem lenne miből létezni, így egy padhelyzet alakul ki.

Képzeljük el, milyen csapat lehetne Kaposváron: Balajcza Szabolcs (UTE), Kovács Zoltán (Famagusta) Szakály Dénes(Videoton), Szakály Péter (DVSC), Milan Peric (Videoton), Nemenja Nikolic (Videoton), Andre Alves (Videoton),  Dusan Vasiljevic (Cottbus), Gosztonyi András (MTK), Boris Gujic (Sarajevo), Rajczi Péter (UTE) és ha nagyon körülnéznénk találnánk még pár nevet.

Vajon milyen csapatok érhettek volna össze? Erre persze lehet mondani, hogy hát más csapatok ugyan úgy eladják játékosaikat, de ez nem ugyan az és itt húznám a két edző közti párhuzamot. Mind Prukner László és mind Arsene Wenger nem tud, vagy nem vesz játékosokat sok pénzért, hanem fiatal tehetségeket karol fel és teszi őket játékossá! A fent említett összes játékos egyik és másik edző keze alatt lett valaki, majd pedig kényszerűségből meg kellett válni tőlük. 

Mindkét csapatnak vannak jelenleg is értékei, és szinte biztos hogy nem tudják megtartani őket és a jövőben is lesznek, ez egy ördögi kör. Persze ebből a státuszból az Arsenal könnyedebben kiléphet, de Kaposvárott a helyzet nehéz és nem akar változni, hiányzik a befektető, pedig ha pénz és munka párosulna annak meglenne az eredménye...

Mindkét klub és edző hűségesen dolgozik saját elvei szerint és nevelik a játékosokat a nagyobb/gazdagabb klubok számára...

Őszi Ádám

Afrika kupa: Nigéria 19 év után harmadszor, vagy Burkina Faso először?

Vasárnap eldől, hogy mely ország válogatottja ül fel a fekete kontinens trónjára. A döntőben Nigéria és Burkina Faso méri össze tudását, a két csapat a csoportmérkőzések folyamán már játszott egymással, akkor 1-1-es döntetlen született. Azon a meccsen Burkina Faso Traore révén a 94, percben egyenlített... 

Burkina Faso: Mindenképpen a kontinenstorna legnagyobb meglepetéscsapata, az ország fennállásának már most a legjobb szereplése az amit a válogatott nyújt, ugyanis döntőbe még soha nem kerültek. A legjobb helyezésük egy negyedik hely, győzelmük esetén, de már így is hősökként tekintenek rájuk hazájukban.

Nigéria: A szuper sasok már tudják milyen a diadal íze, illetve a válogatott és az ország tudja, a jelenlegi játékosok még nem. Nigéria korábban két alkalommal már elhódította a trófeát, előbb 1980-ban mondhatta magát egyszeres Afrika kupa győztesnek, majd pedig 19 évvel ezelőtt 1994-ben másodjára is sikerült felülni a fekete kontinens tetejére.

A kérdés tehát hogy a döntőt követően egy friss bajnokot avathatunk, vagy pedig Nigéria válogatottja mondhatja el magáról, hogy háromszoros győztes...

Döntő: Vasárnap, Nigéria - Burkina Faso 19:00

Őszi Ádám