Milyen elhatározásból kezdtél el focizni?
Azt, hogy elkezdtem focizni a testvéremnek, illetve a szüleimnek köszönhetem. A bátyám a BFC (Budapesti Football Club) csapatában edzett. Az edzésekre a szüleink engem is magukkal vittek, elég sok velem egykorú gyerek szaladgált a pálya a szélen, ezért később ovi foci néven nekünk is edzéseket tartottak.
Hogyan kerültél Agárdra, hogyan emlékszel vissza a Sándor Károly Akadémiás évekre?
A Sándor Károly Akadémiáig hosszú út vezetett. Teljesen másképpen alakult volna a pályafutásom ha Czuk Henriket (Az Ő hívására igazoltam az Újpestbe) csapatunk edzőjét nem küldik el. Az Ő ajánlásával kerültem az MTK-hoz. Két évet töltöttem Agárdon, úgy érzem ott fejlődtem a legtöbbet, sokat köszönhetek az ottani edzőknek, ajánlani tudom mindenkinek. Idősebb fejjel jobban átérzi az ember, hogy mennyi haszna volt az ott eltöltött időnek.
Mi volt pályafutásod eddigi legemlékezetesebb élménye?
A legszebb emlékem a 2009-es Egyiptomi Világbajnokságon elért bronzérem, illetve az idei kupadöntő, bár szívesebben emlékeznék rá, ha megnyertünk volna, de úgy érzem nagy dolgot csinált a csapat azzal, hogy bejutottunk a döntőbe.
Hogyan éltétek meg a tavalyi kiesést az NB I-ből?
A kiesés életem legrosszabb élménye. Nem szívesen gondol vissza rá az ember, a lényeg, hogy megnyertünk az NB II-t és nyártól újra NB I-es a csapat vagyunk, ami mindannyiunk álma volt.
Mennyivel másabb az NB II-ben játszani, milyen különbségek vannak a két osztály közt?
Az NB I gyorsabb, többet akarnak támadni a csapatok. A másodosztályban általában védekeztek a ellenünk, és így olykor nehezen jött az első gól. A pályák minősége egyértelműen rosszabb.
Sikerült a feljutás, mik a célok a következő szezonban?
Még nem került szóba, hogy mik a jövő évi tervek. Mindenkit motivál az, hogy bebizonyítsuk jó csapat vagyunk.
Európa Liga indulást ért a Magyar Kupahelyezés, terveztek erősítéseket?
Az erősítésekről mi játékosok nem tudunk semmit, erről a vezetőket kell megkérdezni.
Milyen emlékeid vannak az u20 Egyiptomi világbajnokságról?
Életem legszebb emléke volt az a közel egy hónap, amit ott töltöttünk. Szinte mindennap eszembe jut, illetve amikor a csapattársakkal találkozunk, mindig szóba kerül. Úgy érzem arra minden focit szerető ember jó emlékkel gondol vissza.
Hogyan tervezed a jövőt, mik a céljaid a továbbiakban?
Nekem is álmom külföldön és a válogatottban játszani, addig keményen edzek és próbálok napról napra fejlődni.
Ki a példaképed és miért ő az?
Sok mindenkire felnézek, a szüleimre, akik tisztességesen és becsületesen dolgoznak, amióta az eszemet tudom, mindenben segítetek hogy focista legyek. A testvéremre, neki sajnos nem jött össze a foci, másban találta meg a számításait. A barátnőmet sem hagynám ki, ő az, aki mindig odafigyel, nehogy rossz irányba térjek, illetve a földön tart. Büszke vagyok, hogy vannak igaz barátaim, akik segítenek bármiben. A labdarúgásban Juhász Roland a példaképen, nemcsak mint, játékos, de emberként is csak jókat tudok mondani róla, igazi példakép lehet mindenkinek.
Melyik a kedvenc csapatod és miért?
Arsenal és az Inter a két kedvenc csapatom. Az Arsenal azért, mert szerintem hosszú ideje a legszebb focit játsszák, csak sajnos nem párosul, eredménnyel remélem, ez megváltozik. Az Inter pedig azért mert bebizonyították már többször, hogy küzdés és alázat nélkül nem ér semmit egy csapat játéka sem, igaz az elmúlt évük nem jött össze nekik, de úgy érzem, pár fiatal gyors játékossal újra bajnokok lehetnek.
Szerző: Őszi Ádám
