Nehéz szívvel, de elhagyta szeretett együttesét a Real Madridot az argentin klasszis Ángel Di Maria, aki búcsúlevelet fogalmazott meg a szurkolók és a közvélemény számára egyaránt. A Manchester United új szerzeménye leszögezte, hogy nem ő akart távozni és itt nem a pénzről van szó.
Kedves Madridisták
Az én korszakom a Real Madridnál véget ért. Lehetetlen néhány sorban kifejezni az átélteket, de azért írom ezt a levelet, hogy megpróbáljam közzé tenni mindazt, amit érzek így a búcsú pillanatában. Ez alatt a négy év alatt, amíg megadatott nekem az a megtiszteltetés, hogy ezt a mezt viselhessem, nem érzek mást, csakis egyedül büszkeséget mind amiatt, ami itt történt és amit a társaimmal együtt elértünk.
Sajnos ma távozom, de szeretném egyértelművé tenni hogy sosem ez volt a kívánságom. Mint minden dolgozó ember, én is ugyanúgy szerettem volna haladni. Miután megnyertük a Décimát, elmentem a Világbajnokságra olyan reményekkel, hogy az igazgatóság majd támogatni fog bármiféle gesztussal, azonban ez sosem történt meg. Sok mindent mondtak, rengeteg hazugságot. Szerették volna rám kenni, hogy én kezdeményeztem a távozásomat, pedig ez nem így volt. Sajnos egy bizonyos személy nem szereti a játékstílusomat. Az egyetlen dolog, amit én kértem, az igazságos lett volna. Sok dolgot értékelek nagyra, ezek közül soknak semmi köze a fizetésemhez. Remélem rálelek ezekre a dolgokra a Machester Unitedben, amely a világ egyik legnagyobb klubja, és amellyel remélem történelmet írhatok.
Volt szerencsém fantasztikus játékosokkal megosztani az öltözőt, akik egyben remek csapattársak is voltak. Ez egyértelműen kulcsszerepet játszott a Décima megnyerésében. Szeretnék bocsánatot kérni a pályán belüli- és azon kívüli hibáimért. Sosem akartam megbántani senkit. Minden mérkőzésen teleizzadtam ezt a mezt, mintha az lett volna az utolsó összecsapásom. Előfordult, hogy jól ment, és persze az is megesett, hogy nem, de biztosan állíthatom, hogy mindig minden tőlem telhetőt megtettem.
Hálával tartozom Spanyolországnak mindenért, amit adott nekem, és mindenekelőtt, amiért lehetővé tette számomra, hogy lányom ezen a földön lássa meg a napvilágot. Hálás köszönet a montepríncipei kórház dolgozóinak, akiket mindig is szívemen fogok viselni. A feleségem, a lányom és én örökké hálásak leszünk. Úgy szintén társaimnak, akik mindig, jóban-rosszban mellettem álltak. A különböző edzőknek, akikkel együtt dolgozhattam és minden egyes embernek, aki nap mint nap a klubnál dolgozik és akikkel kiváló kapcsolatot ápolok.
Kívánom hogy a Real Madrid nagyszerű szezont fusson, és érje el a céljait, amik ennél a klubnál mindig ki vannak tűzve. Mindörökké a memóriámba égett az a pillanat, amikor a Bernabéu népe a Szuperkupadöntőn felugrott és kimutatta csodálatos szeretetét felém. Nagyon köszönöm. Még mindig kiráz a hideg. Ez volt az utolsó meccsem, és ennél szebb búcsút el sem tudnék képzelni.
Hala Madrid! Mindörökké!
Angel Di María
Az én korszakom a Real Madridnál véget ért. Lehetetlen néhány sorban kifejezni az átélteket, de azért írom ezt a levelet, hogy megpróbáljam közzé tenni mindazt, amit érzek így a búcsú pillanatában. Ez alatt a négy év alatt, amíg megadatott nekem az a megtiszteltetés, hogy ezt a mezt viselhessem, nem érzek mást, csakis egyedül büszkeséget mind amiatt, ami itt történt és amit a társaimmal együtt elértünk.
Sajnos ma távozom, de szeretném egyértelművé tenni hogy sosem ez volt a kívánságom. Mint minden dolgozó ember, én is ugyanúgy szerettem volna haladni. Miután megnyertük a Décimát, elmentem a Világbajnokságra olyan reményekkel, hogy az igazgatóság majd támogatni fog bármiféle gesztussal, azonban ez sosem történt meg. Sok mindent mondtak, rengeteg hazugságot. Szerették volna rám kenni, hogy én kezdeményeztem a távozásomat, pedig ez nem így volt. Sajnos egy bizonyos személy nem szereti a játékstílusomat. Az egyetlen dolog, amit én kértem, az igazságos lett volna. Sok dolgot értékelek nagyra, ezek közül soknak semmi köze a fizetésemhez. Remélem rálelek ezekre a dolgokra a Machester Unitedben, amely a világ egyik legnagyobb klubja, és amellyel remélem történelmet írhatok.
Volt szerencsém fantasztikus játékosokkal megosztani az öltözőt, akik egyben remek csapattársak is voltak. Ez egyértelműen kulcsszerepet játszott a Décima megnyerésében. Szeretnék bocsánatot kérni a pályán belüli- és azon kívüli hibáimért. Sosem akartam megbántani senkit. Minden mérkőzésen teleizzadtam ezt a mezt, mintha az lett volna az utolsó összecsapásom. Előfordult, hogy jól ment, és persze az is megesett, hogy nem, de biztosan állíthatom, hogy mindig minden tőlem telhetőt megtettem.
Hálával tartozom Spanyolországnak mindenért, amit adott nekem, és mindenekelőtt, amiért lehetővé tette számomra, hogy lányom ezen a földön lássa meg a napvilágot. Hálás köszönet a montepríncipei kórház dolgozóinak, akiket mindig is szívemen fogok viselni. A feleségem, a lányom és én örökké hálásak leszünk. Úgy szintén társaimnak, akik mindig, jóban-rosszban mellettem álltak. A különböző edzőknek, akikkel együtt dolgozhattam és minden egyes embernek, aki nap mint nap a klubnál dolgozik és akikkel kiváló kapcsolatot ápolok.
Kívánom hogy a Real Madrid nagyszerű szezont fusson, és érje el a céljait, amik ennél a klubnál mindig ki vannak tűzve. Mindörökké a memóriámba égett az a pillanat, amikor a Bernabéu népe a Szuperkupadöntőn felugrott és kimutatta csodálatos szeretetét felém. Nagyon köszönöm. Még mindig kiráz a hideg. Ez volt az utolsó meccsem, és ennél szebb búcsút el sem tudnék képzelni.
Hala Madrid! Mindörökké!
Angel Di María
Sokan értetlenül állnak a királyiak döntése előtt, ugyanis ezzel a klub egyik, ha nem a legjobb labdarúgóját vesztette el, a váltás pedig csakúgy mint Özil, vagy éppen Raul esetében nem éppen sallangmentesre sikeredett. A Casillas-ügyről pedig ne is beszéljünk.
Egy biztos, többen már most arról beszélnek, hogy a Real Madridból, az argentin távozásával kiszakadt valami, a játékból hiányzik a kreativitás, és mint tudjuk, a motor sem működik a fogaskereke nélkül.
Arrow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése