Pályafutás, tervek, kedvencek
Mióta focizol, mi vitt rá, hogy
ezt a sportágat válasszad?
Négy éves korom óta focizom a bátyám hatására, mert ő is focizott, én pedig mindig utánoztam. Szervezett keretek között hét éves koromtól rúgom a bőrt, igazolt labdarúgó pedig tizenkét évesen lettem. Profi sportoló tizenkilenc éves korom óta vagyok. A célom az idő előrehaladásával mindig változott, először én akartam lenni a világ legjobbja, később, csak simán világsztár akartam lenni, utána, európai szinten elismert focista, manapság pedig csak annyi, hogy egy jó NB I-es játékos legyek. Szóval mindig ez mozgatott.
Hogyan ívelt felfelé a
karriered, milyen csapatokat, utat jártál be idáig?
Pályafutásom kezdetén, Pacsán fociztam, onnan a ZTE
serdülő csapatába igazoltak le. Tizenkilenc évesen kaptam a klubnál egy öt éves
profi szerződést, de másfél év múlva az én kérésemre az NB II-es Pécshez
igazoltam kölcsönbe fél évre, majd 2008 nyarától pedig 4 éves szerződést
kötöttem a PMFC-vel. 2011 februárjában, mivel kevés játéklehetőséget kaptam
volna az NB II-es csapattól kölcsönvett fél évre az NB I-es Zalaegerszeg
csapata. Onnan visszavett a Pécs és 2011 óta ismét ott focizom.
Melyik a posztod és hol vagy még
bevethető azon kívül?
Kezdetben támadó voltam, jobb lábasként főként jobb
oldalon, de gyakran baloldalon is játszottam. Pécsen lettem jobb oldali védő,
mert Nagy Tamás (aki most a Fradi másodedzője), volt az edzőm Zalaegerszegen és
Pécsen is, és mindig azt mondta, hogy belőlem remek támadó szellemű jobb oldali
védőt lehetne faragni. Bevethetőséget tekintve játszottam már a kapus poszt
kivételével minden poszton, itt szó szerint a jobb oldali védőtől kezdve bal
oldali csatárig mindenütt. De személy szerint a jobb oldali védő feladatát
szeretem a legjobban.
Melyik volt pályafutásod
legemlékezetesebb pillanata?
Sok szép emlékem van, igazából nem tudok
rangsorolni:
- Az összes utánpótlás válogatott meccsem, és az ott
szerzett egy gólom
- Első NB I-es meccsem
- Első NB I-es gólom
- UEFA mérkőzés a Rubin Kazany ellen Oroszországban
Sok gyönyörű emlékem van és mind más miatt kedves,
de eddig még egy sem volt, amire azt tudnám mondani, hogy az a
legemlékezetesebb.
Mik a jövőbeli terveid?
Mivel most életemben először lejár a szerződésem,
elég kiszámíthatatlan a jövőm. Viszonylag jó szezonom van, vagy lassan már úgy
fogalmazhatok, hogy vagyok túl, így számítok rá, hogy lesznek érdeklődőim a nyáron.
Személy szerint várok rá, hogy Pécsen ajánlanak-e új szerződést, mert ez eddig
nem történt meg. A tervem az, hogy stabil NB I-es játékos legyek. A legnagyobb
álmom viszont, hogy életemben egyszer pályára léphessek címeres mezben. Engem
az sem érdekelne, ha csak 3 mp-re, de nekem gyerekkorom óta ez a célom, és
ezért dolgozom.
Mostanság nem megy a Pécsnek,
miben látod ennek okát?
Ez belügy, melyről nem szeretnék beszélni.
Ki a példaképed és miért ő az?
Régebben Roberto Baggio volt, mert imádtam nézni, ahogyan
játszik, szerettem a pályán mutatott mentalitását. Ő a legnagyobb kedvencem.
Példaképnek nem említeném őt sem, mert a példaképet próbálja az ember utánozni,
én viszont a saját "anyagomból" próbálom kihozni a maximumot. Az
olyan játékosokat szeretem, akik nem alibiznek sem meccsen, sem edzésen, nem
hagynak ki mondvacsinált okokkal gyakorlásokat, nem szájhősök és igazi modern
kori gladiátorok. Ilyen szempontból kicsit az elmebetegeket is szeretem, mint
például Vinnie Jones, Paul Gascoigne, Di Canio, vagy éppen a pécsi Lantos
Levente. Klubhűsége miatt és a fent említettek miatt pedig egyik örök kedvencem
Kocsárdi Gergő.
Melyik a kedvenc bajnokságod,
illetve a kedvenc csapatod?
Kedvenc bajnokságom a magyar, mert csak azt követem
részletesen, de a nevesebb bajnokságokkal is képben vagyogatok. Kedvenc
csapatom mindig az, akivel aktuálisan a Manager-játékban vagyok, vagyis most
éppen a Szpartak Moszkva. A viccet félre téve, örök kedvenc a 2000-es évek
eleji S.S. Lazio-ja.
Gondolom, mint focista várod az
EB-t. Mit gondolsz ki lesz a győztes?
Várom persze. Szurkolni az
íreknek fogok. Talán még ott játszik a legkevesebb honosított játékos. Gyűlölöm
az olyan válogatottakat, ahol honosítottak tömkelege játszik, és gyökereiben
köze nincs az adott ország válogatottjához. Válaszolva a kérdésre, vagy Spanyolország,
vagy Németország nyer, de én az Íreknek fogok szurkolni.
Szerző: Őszi Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése